Kubinyi Tamás - Álmos Hét Könyve II.

Részletek a szerzővel folytatott beszélgetésből:

A nemzet különleges adottsága az Álmos által kijelölt földrajzi csoda, föld a lábunk alatt, a Kárpát-medence. Ez a legnagyobb körerőd, nem ok nélkül volt elő- és ősnépeink lakóhelye sok-sok évezreden át. A régészeti leletek szerint az emberiség különleges megtartó erejű bölcsője, nem véletlenül fáj a foga rá annyi idegennek. Hagyatéka páratlan, gondoljunk a tatárlakai agyagkorongra, a budakalászi szekérre, vagy a barlangokból előkerülő őskori kohókra, csontsípokra, nyílhegyekre.
Az elmúlt ezeregyszázötven évben, a mindenkori matematikai valószínűséggel szemben a magyarság megmaradt a Kárpát-medencében. Történt mindez a világerő legnagyobb ármánykodása, kazár, tatár, török, Habsburg és Sztálin pusztításai ellenére, melyek a hadtudomány szabályai szerint külön-külön felértek egy biztos nemzethalállal.

Ismerjük Álmos legfontosabb mondatát, a katonáit az rusz ellen harcra buzdító beszédéből: „A derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg.” Ugyanez köszön vissza az Árpádházi királyok, a Hunyadiak, Dobó, Zrínyi, Rákóczi, Báthory, Bocskai, Bethlen, Kossuth és az ’56-os hősök elszántságában. Minden esetben égi segítség a lélek erejének forrása, mert a földi törvényt meghaladja a próbatétel. Legjobbjaink mindig bátran kiálltak, mert tudták, a magyar bukásában is diadalmaskodó. Győzzön, vagy veszítsen, megmarad, minden esetben túléli elnyomóját. Még olyan apokaliptikus pusztítás után is, mint a 125 ezer áldozatot követelő 1943-as doni katasztrófa.

Álmos második könyvének főtémája a kazár kérdés. A Kazár Birodalom 750 után fokozatosan zsidó hitre tért. Mivel a kazárok vér szerint nem voltak zsidók, sőt: alapvetően az íjfeszítő népcsaládba tartozó rokonnépeink voltak, így betértek. Hitüket ma inkább zsidózónak nevezzük, mely lét a zsidóságon belül alárendelt helyzet, egész életre szóló bélyeg. A betérés három kötelme a körülmetélkedés, a mikva, vagyis rituális fürdő és a véráldozat. Utóbbi az idők haladtával fokozatosan háttérbe szorult, egészen az egy csepp vér jelképes feláldozásáig. A vér joga és a vérszerződés központi szerepet játszik.

Igaz embernek a tabukkal sújtott világban is úgy kell élnie, mintha mindenki tisztességes, őszinte és egyenes lenne, ezért az igazságtól nem szabad megrettenni. Véget kell vetnünk annak a kornak, amikor a gondolatainkat is meg akarják szabályozni belső gátlások beépítésével. Az igazság nem antiszemita, nem rasszista, politikailag nem inkorrekt és a legcsekélyebb mértékben sem gonosz. Az igazság felülről érkezik, a teremtő akarat megnyilvánulása. Akik szembe szállnak vele, azok a gonoszt szolgálják. Aki értő szívvel és szemmel olvas, megérti, hogy a világ nem fejlődhet másképp, mint hogy napirendre tűzi és megvitatja mindazt, amit korábban szőnyeg alá söpört. A kozmikus rend csillagfényéből származó népek alapigazságokat hordoznak. Itt csak azokra gondolok, amelyek képesek voltak arra, hogy megharcoljanak igazságukért, nem pedig a sors kegyéből, íróasztalok lakkcsillogásában születtek. Ilyen vér szerinti igazsághordó a magyar.

A források tehát több mint ezer éve hihetetlenül gazdagok és elérhetőek, mégsem írta meg eddig senki Álmos történetét. Könyveimben kis keretes szócikkekben megnevezem és gyakran szó szerint idézem a vitathatatlan forrásokat, bizonyítékokat, utalásokat. Akik elhallgatnak, a bizonytalanság ködével homályosítanak, azok nem forráshiány miatt teszik. Legyen ez az ő lelkiismeretük gondja, a miénk pedig az, hogy a tiltások és megpróbáltatások ellenére hallgassunk a legbelsőbb hangra. Mert az ember lelkiismerete a törvény forrása, maga az igazság. (Lejegyezte: Marosics Tamás)